Véres mesterek VI. - A Háromlelkű
Ez a történet nem másról, mint a Háromlelkűről szól, hogy mi ő, ki ő, azt nem tudom pontosan, talán a történetet végighallgatva világosabb lesz ez. Ez a beszámoló Krondar városából érkezett hozzám, amikor is a III. Volmir, a kegyes volt az uralkodó, Krondar városának királya, aki nem hiába érdemelte ki ezt a jelzőt, hiszen valóban kegyes volt és igazságos, megbocsátó. A történet három napról szól, nem többről. Három nap, amit a város lakói a Zűrzavarnak hívnak a mai napig.
Az első nap, hatalmas tűz ütött ki a szegény negyedben. A város közepén helyezkedik el egy gyönyörű palota. A palotában ér a király udvartartásával, a királynővel, hercegekkel, hercegnőkkel, szolgák seregével, és ebben a palotában van egy világhírű könyvtár is. Az egyik része a városnak a gazdagok negyede, ahogy sok városban megtalálhatjuk ezt a negyedet. Utána egy másik része ennek a városnak az iparosok negyede, és végül, mint minden városban, a harmadik az a szegények negyede. Ezen az első napon a szegények negyedében hatalmas tűz ütött ki, ez gyakori volt Krondar városában is, hiszen hol tud egy szegény ember megépíteni olyan házat, ami hosszantartó és biztonságos. Így könnyen lángra gyúltak ezek a kajibák, viskók, és sok-sok éve, évtizeddel ezelőtt a gazdagok, az iparosok, és sokszor a királyok sem, ügyeltek erre. Arra figyeltek, hogy a tűzoltók, a városi tűzoltók, azok eloltsák az ő negyedeikhez közeli házakat, a többi leéghet, a szegények majd újraépítik, meghalnak, majd lesz több szegény. Természetesen, harmadik Volmir király, a kegyes, nem tűrhette ezt, és tűzoltókat küldetett, orvosokat küldetett, hogy megmentsék azt, ami menthető, és a szegényeket ellássák segéllyel, új házzal, és az égési sérüléseket is megpróbálják gyógyítani.
A második nap, pontosabban a második éjjel Krondar város összes mulatója, ahol szerencsejáték folyt, az összes kaszinó, egyszerre csak csődbe ment. Egyetlen éjszaka alatt csődbe ment mind. A nép találgatta, hogy hogy történhetett ez? Pletykák keltek szárnyra, ki lehetett az a hihetetlen szerencsével bíró ember, vagy nem ember, aki egy éjszaka alatt elnyerte ravasz és furfangos kaszinósok, szerencsejátékosok, kockázók, kártyázók, minden vagyonát.
A harmadik nap pedig egy hatalmas, mondhatni politikai felfordulás volt. Krondar városában az iparosoknak igen nagy szerepe volt. Különböző céhekre tömörültek. A céhek a legkiválóbbakat maguk közül az Elsők Gyűlésére küldték. Az Elsők Gyűlése egy gyönyörű épületben, a Márvány teremben tartatott minden esetben. Ez volt tehát a városi polgárság, a városi céhek tanácsa. A céhek küldöttei voltak a tagok, és hosszú évek, évtizedek óta a kovácsok és az asztalosok voltak azok, akik mindig megállapodtak egymással, szövetséget kötöttek, ők voltak a két legnépesebb csoport. Voltak egyéb kisebb céhek is, de hagyományosan ők kontrollálták ezt a tanácsot. Mindig megosztották a hatalmat, szűk többséggel, de uralták a többi kisebb céhet. Ekkor, ezen a harmadik napon, ugyanakkor hatalmas felfordulás történt a városban. Az asztalos céh megszegte a nyilvános megállapodást, az ígéretét, hogy a kovácsokkal együttműködnek. Felbátorodtak, hiszen több képviselőjük jutott be, amit a választáson szereztek. Az asztalosok az óraműves céhhel próbáltak megállapodni, így kisemmizni a kovácsokat. Erre a kovácsok céhe felháborodott, és egy igazán bestiális döntést követően megmérgezték az asztalosok céhének jelöltjét, aki a királyi tanácsba is beülhetett volna. Hatalmas felfordulás támadt. Ezt a hatalmas kavarodást a két fontos céh között kihasználta a suszterek céhe, akik új székházat akartak szerezni, a saját már leromlott, igencsak romos székházuk helyett. Megpróbálták megszerezni a borászok céhének gyönyörű, szintén csodálatosan díszített házát. És ezt nem másképp akarták megtenni, mint hogy rájuk fogják a mérgezést. Hogy a borászok szerepet játszottak ebben a mérgezéses bűn esetben. Hogy céljukat elérjék, ravasz módon lefizették a városi őrség megfelelő embereit, parancsnokait, magasrangú tisztjeit, nem mással, mint gyönyörű és maradandó okapi bőr csizmákkal. Ezután össznépi verekedés tört ki a Márvány teremben, ami hallatlan botrány volt, hiszen ott komoly cégmesterek gyűlnek, az Elsők Gyűlése. Összeverekedtek a céhmesterek, a jelöltek. Egymáshoz vagdosták a drága és gyönyörűen megmunkált bútorokat, székeket. A céhmesterek inasai egymást hívták ki párbajra. Az utcákon többen megsebesültek, még haláleset is történt. A nap végére el kell, egy kis céh vette át az uralmat, a bálnabőr smirglizők céhe. Ők kerültek az fontos pozícióba.
A negyedik nap, mintha lázálomból ébredt volna a város népe. Minden városban történtek furcsaságok, minden évben, de az, hogy három nap alatt egy tűz eset, a kaszinók csődje, és egy ilyen véres, már-már polgárháborúvá fajuló politikai vita legyen, ezt a negyedik nap, amikor feleszméltek, nem értették. Valóban olyan volt, mintha megbabanázták volna őket. Azt is furcsálták, hogy különböző negyedekben történtek ezek az esetek, mintha többi esetről nem is vettek volna tudomást, nem is tudtak volna. Akkor döbbentek rá gazdagok, hogy mi történt a szegények és az iparosok negyedében, és így tovább. És, amire végképp nem volt magyarázat, senki nem értette, hogy hova tűnt a könyvtár díszes előcsarnokából egy ősidők óta ott álló háromfejű kutyát ábrázoló obszidián szobor.