Véres mesterek II. - A Kisemmizett Révész
Eső kopog a borbélyüzlet ablakán. Ahogy kinyitottam az üres fiókot, összeállt a kép. Mikor öt napja megérkezett a generális küldönce, sejthettem volna, hogy sötét ügybe keveredem. Sose folyj bele a hatalmasok dolgába.
Az első tetthely leírása, a generális palotája. A generális összetörten fogad, szikár, szigorú arcú férfi. Felesége holttestéhez vezet, nem látok sérülést, de a testet vizsgálva, fulladást valószínűsítek. A könyvtár szobában halt meg. Átnézem a szobát. Az ablakok épek. Egy könyvszekrényben finomszövésű selyemkendők. Az udvaron az egyik fán kötelek lógnak. A kertész hangosan káromkodva darázs fészket próbál eltávolítani az eresz alól. Nincsenek egyértelmű nyomok.
Második tetthely. Újabb távirat a generálistól. Hintót küldetett, hogy város melletti villájába menjek. Megtörten fogad, diszkréciómat kéri, majd az udvarban levő épülethez vezet. Az egykor díszes villa füstölgő romjai mellett egy felismerhetetlenségig égett test. Halkan és fenyegetően mondja: a szeretőm volt, ugye tudja, hogy hallgatnia kell? Bólintok és körbejárom az elszenesedett falakat. Hogy lehet ennyire nyomorúságos valaki, aki ezrek életét mentette meg egy tollvonással? Koromfekete maradványok között kutatok, nyomok után. A fészerben zöld tűzolajos flaskák. Gyújtogatás volt? A generális azt mondta, a hölgy igen kétbalkezes volt. A hintóból látom, hogy egy festő festi a tűzesetet.
Harmadik tetthely. A generális küldönce sápadt arccal jelenik meg. Azonnal a palotába kísér. A generális arca eltorzul a dühtől. "Meghalt leghűségesebb szolgálóm" - mondja - "újonc katona kora óta intézte ügyeimet." A középkorú komornyik kihűlt teste a pompásan díszített szalonban hever, arcán zöldes foltok: úgy vélem mérgezés. A terem falán óriási festmény, ami a generálist mutatja, amint békét köt városunk ősi ellenségeivel. A komornyik szobájában fiolák az éjjeliszekrényen. Az egyik nyitva, címkéjén ismeretlen nyelvű felirat. Egy pirulát elrakok. A generális arcán mintha egy pillanatra félelem suhanna át. Vajon meddig mehetek el városi nyomozóként? Az új bejárónő kivezet a házból.
Negyedik tetthely. Már alig lepődöm meg, amikor a küldönc ismét kopogtat. A generális a dolgozó szobájában fogadott. Egy fekete könyvecskét lapozgatott. Ahogy beléptem, azonnal egy fiókba süllyesztette. Ám egy pillanatra láttam a borítóba gravírozott jelet. Egy smaragd szalamandra ábráját. A generális viselkedése zavarodott. "Unokaöcsém," - mondja - "az árnyas erdőben lovagolt, amikor a magas tölgyek között villámcsapás érte, előző éjjel. Ne gondolja, hogy megbolondultam, de nem tudom elhinni, hogy a véletlen műve." Biztosítottam, hogy nem tartom őrültnek. Konzultáltam az okkult erőket ismerő kollégáimmal. A helyszínt ismertetve egyértelműen gyanúsnak tartják, hogy épp az arra lovaglóba csapott villám az évszázados hatalmas ősfák között. Megemlítette, hogy a generálisról furcsa pletykák keringtek ifjúkorában. Felemelkedhetett-e egy suhanc a sikátorból ilyen magasra, okkult segítség nélkül?
Ötödik tetthely. Már arcom sem rezzent, amikor kézbe vettem az újabb levelet. Reggel kaptam kézhez, éjjel brutálisan megölték a generális bajtársát. A helyszínre érve, meglepődve láttam, hogy az áldozat számos egzotikus állatot tartott. Miért ilyen hiábavalóságokra szórják el vagyonukat az előkelőink, miközben városunk belefullad a bűnbe? Sokat látott nyomozóként is émelyít a hulla látványa. Szívét kitépték, vagy kivágták. Ki képes erre? A fegyvertermet átvizsgálva egy díszes acéltőrt találtam, markolatán smaragd, tiszta, de lehetett a gyilkos eszköz. A smaragd tűz rendjéről pletykálják, hogy embert is áldoznak. Este tájékoztatott a boncmester, hogy nincsen vágásnyom, hatalmas erő tépte ki a veterán szívét. Végrehajthatta ezt emberi lény? A generális hírhedten erős férfiú.
Hatodik tetthely. Már szinte vártam az újabb értesítést, a generális borbélyát leszúrva találták üzletében. Szívében ezüst penge, rajta a szalamandra szimbóluma, smaragdból kirakva. Mikor a boltba léptem, megcsúsztam. Az imént húztam ki az egyetlen nyitott fiókot, a generális monogramja volt rajta. Most itt állok, kezemben a perdöntő bizonyítékkal, minden világossá vált. Az első tethelyen a rend ceremoniális selyemkendőit, a leégett villa fészerében a szertartási olajok, mindegyik oda nem illő volt és a rendre utal. A komornyikot mérgező tégely feliratából világos, hogy ez is a zöld tűz szektájának egy szere. E titkos társaság miért is ne lenne képes irányítani a természet erőit, a villámokat is. És mind közül a legkegyetlenebb, az áldozat szívének rituális bemutatása. S végül a borbélyt a rend jelével ékesített pengével ölték meg. Utolsó vendége a generális volt. Ő férhetett hozzá csupán személyes fiókjához. Már világos, hogy a borbély vendégei mind a társaság tagjai voltak. Városunk hamarosan szegényebb lesz egy hősi legendával, azonnal jelentenem kell főkapitányomnak.
Az utolsó. A rögtönítélő katonai bíróság délutánra meghozta ítéletét. A generálist holnap napkeltekor kivégzik. Este küldönc érkezett. A generális végakaratát teljesítve elhozta a rám hagyományozott tárgyakat. Rendkívül különös. Elkezdtem végignézni. A feleség orvosi papírjai, rajtuk felirat: allergiás a darázs csípésre. Eszembe jut: a kertész éppen darázsfészket távolított el. A festményen vörös tűz; mégsem a zöld olaj okozta? Az új bejárónő szerződése; összekeverhette a tégelyeket? Az unokaöcs talizmánja; a viharisten híve volt. Miért ő lett volna az az áldozat? Egy cikk a tegnapi hírmondóból: lelőttek egy vad majmot. Rettentő kép bontakozik ki előttem. Talán ártatlant küldtem a bitófára? Kinyitom a kódexet. A bejelölt oldalon egy szócikk: a kisemmízett révész entitásról. E démon azokra csap le, akik megfosztják áldozatától, akik békességet szereznek az emberek között. E gonosz megöli mind, ki közel áll a békét elhozóhoz, míg maga is meg nem hal. Az utolsó borítékban rövidke üzenet a generális kézírásával:
Nem neheztelek önre, a munkáját végezte. Ellenkező esetben magam is így cselekedtem volna. Honnan tudhatta, hogy oly erők munkálkodnak, miket nem érhet fel emberi ész? Békét kötöttem sorsommal is. Azt tanácsolom, maga is tegyen így. A generális.
Elég volt, egy pillantást vetnem a másik pergamenre, hogy megfagyjon bennem a vér. Egy ábrát látok most előttem, amin a generális van, nevek hálójának közepén. Hat név már áthúzva. Én vagyok a hetedik. Az eső szüntelenül kopog szobám ablakán. Talán még van egy kis időm éjfélig.